Eszterlánc - láncok nélkül

Ígértem, írok ismét róla,

Merre tart az útja,
Hogy van kincsem,
Eszter gyöngyszemem

Reményben ért az Istennek csókja
Elmondhatom újra:
Talán visszatér az útra
Elveszettnek gondolt gyermekem

Kórházba látogat még
Hetente három-négyszer
Hétvégére lehull a bilincs
Szabadság-szél itatja fázós testét
Fogadja a szót, mit adnék
S szeme - ez a legszebb ékszer -
Mosolyog: ajtóra rajzolt kilincs,
De már nélküle telnek el az esték

Kiröppen tehát a felnőtt világba
Kiröppensz, te első, fészekalj
Hamar követnek majd téged
Szétszórva plántált testvéreid
Hátha nem mondod, hogy hiába
Hogy semminek lettél, senki nem akart
Még nincs vége, most úgy féltlek
Most te dönthetsz ismét, a jó út melyik

Most azt látom: felül az akarat
Rabszolgaként a betegség visít
Visszacsalogatják súlyod az angyalok
Őrhálót font köréd a dicső kegyelem
S látni ekként alig találok szavakat
Bár a félsz ott lapul kétséggel kicsinyt
Randevúzni hívnak - téged is - új dalok
S rád talál az élet, a szabadság, s szerelem