Vigaszul küldöm, ha nehéz percek jönnek,
Peregnek, s folynak, arcodon a könnyek:
És úgy érzed, hogy szavad nincs, ki értse
Ha nagyon fáj és nem múlik el mégse
Rád gondolok, s szívem rejtekében
Mint ázott kismadárnak menedéke, fészke
Leszek Neked mosoly, mi láthatatlan ölel
Míg felzihál kettős sóhajod, egészen közel
S megnyugszol vállamon, átadod terheid
Nem is kell a szó, egy pillantás is segít
Már átragyog sugarad, nem reszket úgy kezed
Nedves lett nekem is: együtt sírtam Veled
2004 03.16 (átdolg.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése