2007. június 18., hétfő

Emlék születésnapodra

Ez már a sokadik év, mondod, szóra nem érdemes
Társai elröpültek féltőn dédelgetett álmaiddal
Olyan, akár a befőtt, mit az ember félre tesz
Távoli holnapok reményét büszkén várva írt dal

De, mint névtelen szakított ezredik szűz-liliom
Mely végtére ugyanúgy "egy a sok közül" marad
Vagy rózsafejről elhullott, hervadt, zizzenő szirom
Mit szél kerget meg, s felcsípik kíváncsi madarak

Amilyennek megéled rohanó perceid, órád, napod
Magadnak bírod majd, lehet mindez szép, kitüntetett
Leülni rá némán merengve jelenthet egy-egy padot
S hiánya fájó sebként lüktet, ha emléke füstbe megy

Íme, könyvjelzőnek e verset neked itt hagyom
Történeted lapjain van ékes, s van nyilván dicstelen
Volt néhány ünnepelt pillanat, s jeltelen sok nagyon
S kívánom, több legyen az áldás őrzött kincseden

Ajándékul nem hoztam aranyat, becses drágakövet
Csak dobozba zárva kallódna annyi tárgyad közt
Szó őriz szót, s a leírt emlék lesz, mely téged követ
Kibontja lányhaját, ha hozzá közelítve gonddal jössz

Gyújts gyertyát tehát, a perc tiéd, mit jövőbe vihetsz
Fénykép lesz az, sárguló, mikor újra eszedbe jut
Elmerült Atlantiszod, az az ifjú, boldog sziget
De megőrzi a mellé állított két lángkardú Kerub

Igazán élj, égve, emésszen vad, s mély szerelem
Csodák kútja méhed, íve fénylő csillagrajokat rejt
S míg könnyed szivárványán át új mosoly búj szemeden
Csak ábrándozz még, hunyd le pilláid és figyelj!

Hisz itt vagyok veled holnapokra, itt van gyermeked
Csontig rágó, farkas-kor ellenében óvó figyelem
Megroskadó válladnak támasz, hogyha űzve kergeted
Éjbe kóborolsz utána, s nem leled nyugalmad idelenn

Kevésre gyűltek, épp hogy elkezdődött, virágoz életed
Előtted a futásra váró pálya, nézd, szomjas tekinteted issza
Számolni kár még az álomba szenderült kócos éveket
Gubancolt munka-rengeteg várja, hogy jöjj hozzá vissza

És mégis:
Sokadik év ez, szó nélkül elmenni mellette: nem érdemes
Igaz, társai elröpültek féltőn dédelgetett álmaiddal
Mégis olyan, akár a befőtt, mit az ember félre tesz
Mint távoli holnapok reményét büszkén várva írt dal

1 megjegyzés:

Zsolt Kormann írta...


Fullextrán hozzászólások:


Hozzászóló: lena1
(Ideje: 06-18-2007 @ 11:31 pm)
Comment: Hiszem, hogy maradandó emléket állítottál erre a születésnapra, verseddel. Csodálatos szavak és képek, kedves Zsoloo. Puszi.Lena


Hozzászóló: zsoloo
(Ideje: 06-19-2007 @ 11:11 am)
Comment: igyekeztem...


Hozzászóló: 102
(Ideje: 06-19-2007 @ 11:43 am)
Comment: az az utolsó sor! na, az olyan, de olyan, a korábbiakat átölelő, mindeközben továbbmutató, amilyennek valószínűleg minden utolsó sornak lennie kellene. előszörre azt éreztem, talán kicsit hosszabb a versed annál, amit a befogadhatóság indokolna, de nem... másod-harmadszorra végigtekintve a sorokon: se több, se kevesebb a kelleténél. újra és újra elámulok, milyen biztonsággal bírod ez a klasszikus verselési formát. üdv, százkettes


Hozzászóló: prayer
(Ideje: 06-20-2007 @ 07:28 am)
Comment: Versed méltó a perchez! Gratulálok mindkettőtöknek!


Hozzászóló: Eroica
(Ideje: 06-21-2007 @ 03:28 pm)
Comment: Szeretem a verseidet, kedves Zsoloo!


Hozzászóló: piroman
(Ideje: 06-22-2007 @ 09:00 am)
Comment: Nagyszerű forma, kimagasló tartalom. Grat: piro.


Hozzászóló: Tupir
(Ideje: 06-22-2007 @ 10:05 am)
Comment: Köszönöm! :-)