Rosh Ha-Shanah

29. Elul 0

Mint csillag, mely hozzád érkezvén setétbe veszett
Temesd el halottad, a fakó Földre hullott Napot
Elfénylett magzatáért állíts újabb bálvány-jelet
Kántorotok kezdjen énekszóba, s kövessék őt papok

Legyen utolsó lap, sárba gyűrve kiszaggatott
Mielőtt emberi szó hallaték a második égből
Mert a növények, s barmok már tudják, hogy vagyok
De nincsen még, ki tanúságot tett volna a vérről

1. Tishri 1

Legyen hát a napok között, íme ez az első
Hasonlatosságunkra élő embert teremtve
Hogy néki adhassuk, mire a hajnalcsillag feljő
Kormánypálcáját e világnak, ez legyen a rendje

S induljon útjára, kertem gyümölcs-szöllejét
Bírja magának örök-ingyen, de tudatlan egyen
Hogy ne jöjjön rá keserves küzdelmű ezredév
Hisz teremtménynek küldtem, s nem, hogy Isten legyen

29. Elul 5767

Szavad nem halljuk már, mindennap vétkezünk
Kerted pallossal bezárva, nincsen visszaút
Jöjj, vezess ki bennünket innét, fogd két kezünk
Világosítsd meg, hogy elküldted értünk is a Fiút!

…