Meglepett egy csöppnyi szomorúság, finom
Alig tapintható pókhálót font puha csöndje
Keserű íz, mikor pedig mustot iszom
Lenge fuvallat volt, halálos, de szónak gyönge
Észrevétlen áradt e lágy kétségbeesés
Csak révedni bír várva ilyenkor tehetetlen
Omló függöny alatt az ember-ész kevés
S tudnom, hogy elmúlok, s mit szerettem, s nem szerettem
Nem fájt, békén ölt a mérgezett gondolat
Éles kése érzéstelen vágott petyhüdt bőrbe
Mintha idegen kéz simít’ná szobromat
Elindult arcomról, s lassan lefolyt könnyem körbe
S nem ébredtem zajra, mély álmom volt, nyugodt
Mert fátyolt eresztett énközém a gyöngéd való
Egy fekete lepke füleimbe súgott
És összeragadt nyelvemen a kimondatlan szó
Úgy feküdtem, nyitott szemem, mint a halott
Számból elrothadó tegnap-tavirózsák nyíltak
Utolsó partomon elnyeltek hű habok
Éjszaka hullt rám, csókoló, melyből sosem virrad
1 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: AngyaliAndi
(Ideje: 12-02-2007 @ 10:36 pm)
Comment: Nagyon szép vers, de az "énközém"-et át kéne gondolni. Puszi: Andi
Hozzászóló: lena1
(Ideje: 12-02-2007 @ 10:43 pm)
Comment: Látod Zsoloo, egyszerre tettünk fel halállal kapcsolatos verset, de miért temetjök magunkat? Azt hiszem, mindketten élni akarunk, mert még annyi tervem lenne és neked is. Na, fel a fejünkkel. Nagyon szép a versed.Puszi. Lena
Hozzászóló: prince60
(Ideje: 12-03-2007 @ 07:34 am)
Comment: Finom, méltóságteljes megadás. élmény volt olvasni.
Hozzászóló: Eroica
(Ideje: 12-03-2007 @ 11:00 am)
Comment: Halálszagot árasztanak szavaid, mégis gyönyörűek. Szeretettel: Erika
Hozzászóló: Lacoba
(Ideje: 12-03-2007 @ 04:10 pm)
Comment: A versed olvasva azt hiszem megérte. Remélem így fogod fel, amikor ideírom, hogy egy gyönyörű verset olvashattam, mely (egy-két apró döccenésen kívül) szinte minden olyan kívánalomnak megfelel, amiért érdemes verset olvasni.
Hozzászóló: Angeli
(Ideje: 12-04-2007 @ 09:47 am)
Comment: Nagyon szép
Hozzászóló: zsoloo
(Ideje: 12-05-2007 @ 04:51 pm)
Comment: Ezeket a hozzászólásokat is köszönöm!
Megjegyzés küldése