Rettenet

Hideg rettenet lehell rám gyöngyöző vizet

Hát mindenem el akarod venni, éjszaka?
Te alaktalan, te torzszülött, az ördög, maga
Árnyak viaskodnak, mi ez,… ki ez,… mi ez?

Versenyt fut szívemen halál, s félelem
Nappali borulatot vált éji lidércfény
Felhőkre írt álmot, mint papírt tépi szét
S kimondhatatlan csúf szavak hegyén terem

Megháborít, belém remeg a gondolat
Akár fecskefészket ringató zöld fa ága
Melynek fejsze vettetett ép koronájára
S messze viszi darabjait majd egy vonat

Hiszen édes, nevelt palántám vagy, voltál
Imáinkra szerelem-koszorút font az ég
Kedvesemmé tett, s azóta kedvesed valék
Valósággá lett, ím, belőlünk a zsoltár

Most rémképek hívnak magukkal játszani
Felriaszt, itt vagy-e, légzel-e, a jelen
Vagy elmentél, emléked hagyva csak itt velem
Engedted ledőlni a képzelet várait?

Oly közel vagy, elveszítenem már nem lehet
S ha gyötrődő, fátyolos szemeidbe nézek
Túl félelmeken valami mézet érzek
A nem múló varázslat illatát, szerelmedet

Hideg rettenet lehell rám gyöngyöző vizet
Nem engedem, hallod? elvenni, éjszaka!
Te alaktalan, te torzszülött, az ördög, maga
Árnyaiddal együtt mindenért megfizetsz!