s odalesznek dolgos
álmodozva megélt,
s rideg hétköznapjaink.
álmodozva megélt,
s rideg hétköznapjaink.
Felvert erdő ölén
zúg, zúg, s csendesül
a morajló lomblevél.
Belül madár rikolt.
Utolsó fellángolás.
Aztán kihuny az értelem.
Leltárt készíteni
nem ér rá jövőre.
Ma szólok, ma még józanul,
a világ oly éles,
és mélyzöld ma nekem.
Szavak jönnek szótlanul.
A tűnődő ablakszemek
most engem figyelnek.
Elfáradt kétségek közt
oly éber, s tiszta agy
nem szemlél, s méreget,
csak tudja várva némán
az elkövetkezendő,
az elkerülhetetlen végzetet.
De mondd csak mit remélsz,
miben hittél mióta
felnőve küzdöttél,
s mikor menni kell
lesz-e számvetés?
Mikor szerelmed, drága
élted itt hagyod, vajon
valakit érdekelni fog, hogy
meghalunk mi mind,
s odalesznek dolgos
álmodozva megélt,
s rideg hétköznapjaink?
2019. 05. 12.
2 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: fényesi
(Ideje: 05-13-2019 @ 06:20 pm)
Comment: Senkit nem fog érdekelni. Legfeljebb ott a frissen felpúpozott földhalom mellett, aztán rá néhány óráig, talán napig. Aztán mások mennek azokon az utakon, mások fogják meg a kilincseket, mások isznak poharainkból. Ennyi az élet utánunk. Ahogy velünk is (ennyi). Mindazonáltal tiszteletem! Üdv. fTJ
Hozzászóló: katonabeci
(Ideje: 05-13-2019 @ 07:23 pm)
Comment: Meg.
Hozzászóló: katonabeci
(Ideje: 05-13-2019 @ 08:24 pm)
Comment: Namost Pilinszkyről annak idején azt írta az irodalomkönyvünk, hogy "csendesen élt, csendesen is halt meg"... Holott ez nem igaz ! Ő nagyon jól használta azt a szócsövet, amit kapott. Nem kellett neki kiabálnia, sem élénkeskednie, hogy felfigyeljenek rá: A kamerák, újságok és a kerettanterv publicitásában megtarthatta a mindenkinek szimpatikus szerény és alázatos ember jelenségét magának. Ő tud üzenni a halála után: Ergo: Túlélte a testi életét: és annyiszorosan, ahányszor valahol beszélnek róla. Bár lehet, hogy a mai fiatalok őt se ismerik, mert ma már nem lehet tudni... De azért ő kiterjesztette az életét - a halála előtt és után is: Azokra a sokszázezrekre akik ismerték. Vagy vegyük a József Attilára vizsgázó diákot, aki tökig leizzad, miközben a nagy költő szavait körmöli:" meghalok... Két asszony fogja észrevenni..." Mondjuk ő még szerény se volt. Na de: Ott volt öregapám: Ő nem nyavajgott: Az egész életét lerobotolta a bányában, küblibe csinált és nyomorék lett , aztán szilikózisban meghalt: Róla senki se mondta -vagy írta -, hogy "Csendesen élt...Csendesen is halt meg."... Pedig rá igaz ! Mi is kullogunk valahol a nagy szabadkőműves mogulok csizmájánál. Senkit nem fog érdekelni, hogy mikor leszünk porok- romok... /Béci kutya, a rabszolga/
Hozzászóló: zsoloo
(Ideje: 05-13-2019 @ 11:35 pm)
Comment: Hová lett hát messze földről híres hited, János barátom? Azt hittem, legalább a lélek feltámadása mellett rántasz egy kardot.. A test persze elhullik, nem győzhet. De olyan szomorú lennék, ha csupán test volnék. És persze igazatok van , a tárgyiasult emlékek megmaradnak utánunk (egy darabig) A leírt szó is befészkelheti magát egy új gondolatsorba. Így a víz visszatér az eredetéhez és igaz marad a mondás is, hogy kétszer ugyanabba a folyóba nem lépsz be.
Hozzászóló: katonabeci
(Ideje: 05-14-2019 @ 12:26 pm)
Comment: Zsoloo, te olvasod néha, amit írok, vagy csak a szél rezgeti a tollam ?
Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 05-14-2019 @ 12:54 pm)
Comment: Bennem a versed érdekes módon nem ívelt,inkább egyfajta csendes erővel visszafogott lassú terjedését éreztem, így a zárás kicsit meglepően keretezte. A polémiája örök, és itt a képekben valahogy cáfol is, mert ugyan a pillanatnyi létre vetíti ki a személyt, de mégis inkább érzem időtlennek még ha pillanatnyinak is mutatja magát. Nekem - talán éppen ezért - ebben az ellentmondásban van a kérdésre a válasz. Jó volt olvasni, csendes, békés vers lett bennem. aLéb
Hozzászóló: zsoloo
(Ideje: 05-15-2019 @ 11:07 am)
Comment: Kedves Béci! Ne aggódj olvastalak, pontosabban olvastam Pilinszkyről szóló értekezésedet és jó öregapád tiszteletre méltó életrajzi vázlatát. A véleményed is elhangzott az elmúlásról. Csak egyedül még azt nem tudom, mit gondolsz arról, ami felkerült ide. ... Tovább: Kedves Béla, köszönöm, hogy (ténylegesen építő) kritikáddal itt is megtiszteltél!
Hozzászóló: katonabeci
(Ideje: 05-15-2019 @ 07:44 pm)
Comment: Szívesen. Reméltem, hogy nem direkt offolsz.
Hozzászóló: katonabeci
(Ideje: 05-15-2019 @ 07:48 pm)
Comment: Ami ide felkerült, arról azt gondolom, hogy meghalunk, de addig szívunk, mint a borz és nem éljük túl a testünkket a nemzeti kerettanterv által. Viszont nyomuljunk, mert a spermák is ezt teszik...
Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 05-18-2019 @ 05:06 pm)
Comment: Versed sok gondolatot indított bennem. Ahogy telnek az évek, bizony egyre többször gondolunk az elmúlásra. Talán félelem is költözik a lelkünkbe. Jó lenne hinni, hogy van tovább, de az ész azt diktálja, ez nem igaz. Valószínű, hogy az elmúlás csak a maradóknak fáj vagy okoz törést. Nagyon tetszett a versed. Jólesett olvasnom. :))
Megjegyzés küldése