Mit pillanat sodorna
Csacskán elébünk:
Képeket rögzít,
S hangulatot időzít
Villantva nékünk
Sok kóbor érzést,
És nyitva hagyva kérdést
Láttatva fog meg.
Papír-sárkányt fest,
Semmiből égre színest
S képzelet old el,
Repítve vággyal,
Illúzió-virággal
Szórva álmaink.
Mert nemcsak forma
Mit pillanat sodorna:
Ezek szárnyaink!
