Nem, a jámbor nem-voltat nem tud idézni
Bár fáradt vándort az ég délibábbal áltat
Vízért kutatva nem áll meg soká, ki nézi
Keres, ha találhat lehúzni vedres kútágat
S belepillant a reszkető, kimert víztükörbe
Mégis. Habár tudja, a mélyén számadás van
Bohócarcáról cseppenő tintatócsák úsznak körbe
Színét vesztő, egyre halványabb sápadásban
Arcában harcolt régi arcok elevenednek
Föléhajlón kutat a tekintet, óh, ismeri mindet!
Elébe sorolja, hogy történt vele, meg velem meg
Amikor emlékeinek végleg búcsút intett
Mai napba torzul a világ. Hideg valóságosan.
Lásd: farkas van ott, hol egykor juhászt hittek
Lemetszett angyalszárnyak hullnak alá párosan
Ketten együtt indultak, s halni kellett egyiknek
Borzad a kéz, kerülne csillámló, tükrös vizet
Inni kell, ez törvény, nem lehet szomjan élni
Ám patakzó szenvedélyeiért rendre megfizet
S tengerbe vesző szavait senki sem érti
