Vagy halál nélkül élve elragadni
Búcsúzva itt hagyva a porhüvelyt
A fénybe távozni, hol elfelejt
S nem fáj többé az ember kínja
Hozzád szállunk mind, Ki buzgón hívva
Áthúzod hajónk az örök réven
Ott vársz a végén, napsütésben
Oly remény ez, mely nem szégyenít
Ha a végidő egyszer majd elközelít...
2004.
