Utoljára
lobban a láng,
utoljára
látom a lányt,
utoljára
szeret szívem,
utoljára
jó, elhiszem,
elhiszem, hogy
közel a vég,
elhiszem, hogy
létünk nyakék,
elhiszem, hogy
letűnünk mind,
elhiszem, hogy
lelkünk a ring.
Lelkünk a ring,
hol sok csata dúlt,
Lelkünk a ring,
mi a kútba hull,
Lelkünk a ring,
de fel nem adom,
Lelkünk a ring
és én akarom!
akarom, mit
megtart a kar,
akarom, mit
ápol, s takar,
akarom, mit
dalol a szív,
akarom, míg
mélybe taszít.
1 megjegyzés:
Szomorú hangvételű a versed, de nagyon a lelkembe talált. Szeretem az ilyen verseket.
"elhiszem, hogy
letűnünk mind,
elhiszem, hogy
lelkünk a ring." ... én is hiszem.
Szeretettel: Vox
Megjegyzés küldése