Egyszer kellett volna...

„… Minekelőtte elszakadna az ezüst kötélés

 megromolna az arany palaczkocska,
és a veder eltörnék a forrásnál,
és beletörnék a kerék a kútba,…” /préd. 12,8/

Egyszer kihunynak a legforróbb vágyak is
Elkopnak szavaid, ha mondtál százat is
Egyszer leülsz Te is, fájón meggörnyedve
S lesz-e vajon akkor, ki vállad átölelje?

Egyszer Rád ún tegnap még heves szeretőd
Egyedül mész tovább, megsiratva Őt
Egyszer elcsitul majd dalos madarad is
Mit igaznak hittél, kiderül, hogy hamis

Egyszer rájössz Te is, hogy mit kellett volna
De félek, úgy jő el majd lopva az az óra
Hogy késő lesz akkor mindent jóvá tenni
Egyszer kellett volna igazán szeretni

Egyszer elfogynak a napok, és a percek
Végtelenbe nyúló rövidekké lesznek
Egyszer Nélküled megy tovább a zajos sárga busz
Csöndessé lesz lelked és végső partra jutsz.

2004. 06. 09.