Van úgy, hogy láncot fűz szavakból a játék,
Azt hiszed, megőrjít, pedig csak ajándék.
A papír szerelmünktől majd' fellobban,
Pedig simogatlak csak titokban.
Tánclépések, melyekre incselkedve felel
A felhevített édes leányszív és nyelv.
De Te a valóban élsz: mikor megölellek,
Akkor tudod, Téged igazán szeretlek
Van úgy, hogy szerelem lesz kósza szavakból,
Mit elképzelni sem tud, mégis reá gondol,
Oly szépen buggyantják szemünkből a könnyet,
Egyszer csak a szívünk belobban és többet
Nem tud uralkodni a költői vénán:
Esetlen és csetlőn meg-megbotlik bénán,
S elszárnyal a madár, csacsog ablakodban:
Nem tudok nélküled, már csak két karodban…
Van úgy, hogy kifogyunk a suta szavakból
Muzsikálni kezd a lelkünk, árad, s csak szól
Minden érintésed újabb csermelyt fakaszt
El sem hiszem, pedig – óh, Te mondtad azt:
Van úgy, hogy láncot fűz szavakból a játék,
Azt hiszed, megőrjít, pedig csak ajándék.
A papír szerelmünktől majd' fellobban,
Pedig simogatlak csak titokban.
egy halálosan komolytalan együtt verselés emlékére
2004 06.10-11- 2005-04-22
1 megjegyzés:
Fullextra
Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 10-25-2005 @ 08:04 pm)
Comment: "Van úgy, hogy szerelem lesz kósza szavakból, Mit elképzelni sem tud, mégis reá gondol," Mennyire igaz, és mennyire gyötrő tud lenni.... Versed érdekes volt olvasni, belegondolni...:))))
Hozzászóló: Fata_Morgana
(Ideje: 10-26-2005 @ 06:35 am)
Comment: Nem akarom megérteni, mert akkor olyan feltételezések jutnak eszembe, hogy nem is olyan komolytalan volt az a játék, de hát nekem ehhez nincs jogom, csak egy olvasó vagyok, akit elringatott a vers dallama, és újfent csak azt tudom mondani, hogy nagyon szép!
Hozzászóló: LunaPiena
(Ideje: 10-26-2005 @ 07:28 am)
Comment: És van úgy, hogy a játék komollyá válik.
Megjegyzés küldése