Hisz hasonlatokon ringatózik, mint csónak
Tétova ujjbeggyel pengette láthatatlan zenész
Kezdete volt minden végére ért szónak
Tétova ujjbeggyel pengette láthatatlan zenész
Kezdete volt minden végére ért szónak
Miért hallgatsz hát? Ajkadra zár a teher
Hogyha mondat-bilincseidet csörgeted
Elejt, rád tapos a valóság, aztán felemel
Míg szemüveged szilánkjait vakon felszeded
Nem tanulsz, újra meg újra elindít hited
Holtvágányok mentén termő ártalmas virányokért
Nemde nem te leszel ismét, ki bukva megfizet?
Feddő példázatoktól némuló, az "útról letért"
Szólj bátran, mikor szólni fölösleges lehet
Mondd, hogy éltél legalább, mikor halni jártak
A "mások" maradjanak maguknak furcsa idegenek
És mosolyogj rajtuk, akárhogy kiabálnak
2006-09-27
1 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: zsuka49
(Ideje: 09-27-2006 @ 05:00 pm)
Comment: Remek vers, gratulálok! Zsuzsi
Hozzászóló: Audrey
(Ideje: 09-27-2006 @ 11:02 pm)
Comment: Nem annyira biztató, mint inkább elgondolkodtató. Jó vers mindazonáltal, de én inkább kicsit megfeddésnek érzem...
Hozzászóló: zsoloo
(Ideje: 09-28-2006 @ 09:20 am)
Comment: Nos? senki többet, harmadszor! Köszönöm az eddig beérkezett hozzászólásokat! Helyes válaszok: 1.szólásra biztató 2.feddésnek? nem nevezném...legfeljebb ki-ki önmagára vonatkoztathatja-ha akarja. A "Read-only" tábornak üzenem, hogy több bátorságot a véleménynyilvánításhoz. Üdvözlettel, mint fent
Hozzászóló: 102
(Ideje: 09-28-2006 @ 09:48 am)
Comment: számomra teljesen és/vagy teljességgel BÍZTATÓ... az utolsó két sor meg mindenek felett és igen-igen-igen! üdv újfent a fedélzeten! read and write. (102)
Megjegyzés küldése