2004. szeptember 28., kedd

Egyszer majd...

Álmodom, Róla…
Messzi éveket
Kerget homlokránc
Tél volt,..tévedek?

Csendesült mosoly
Játszott az ajkán
Oly sejtelmesen.
Tűnődtem Tanján

Nem bátortalan,
Egyszerű lány ma;
Néva városa
Magába zárta

Termek hűs köve
Léptén visszhangoz,
Mégis szomorú
Várja, hátha hoz

Valamit Neki
De csak titokban:
(Nem illik ilyet)
Hangosan dobban

Szíve, s könnye hull
Egy levél jönne
Szó, vigasztaló,
Vajh’ hová öntse

Érzése árad
Hogy majd meghasad
Hiába citált
Csitító szavak

Már nem használnak:
Leomlott a vár
Szél cibál zászlót
S viharban a táj…

1 megjegyzés:

Zsolt Kormann írta...


Fullextra

Hozzászóló: Audrey
(Ideje: 09-28-2004 @ 09:19 pm)
Comment: Szép vers... Biztosan minden Tanja álmodik valamiről, ami talán nem válhat valóra.


Hozzászóló: csingi
(Ideje: 09-28-2004 @ 09:54 pm)
Comment: Érdekes. Kicsit expresszív. Vagy inkább szimbolista.


Hozzászóló: LunaPiena
(Ideje: 09-29-2004 @ 07:11 am)
Comment: Puskin örök :)


Hozzászóló: ukume
(Ideje: 09-29-2004 @ 07:56 am)
Comment: Ó, igen! Amiről csak álmodik az ember, arról jobban lehet írni:) Nagyon jó!