Csak egy szó...

Csak egy szó kell,

lomb, mit
himbálni kezd
langy ívű lég-hajó,
csak egy szó, mit
szertehord
a megálmodott való.

És életre kél
az erdő
ködleplek alatt,
nyirkát szárítgatja
hévvel
a lángsugarú Nap.

Minden oly egyszerű,
mint mohán
a dér,
zöld ágakon
levélfolyam
és rügyek közén
az átszüremlő ég.

Felfutnak
repedt kérgeken
vörhenyes mókusok
szemükben
szabadság van
és sötét tónusok.

Magamban
gondolom, mit
nem mondhatok el,
csak egy szó kell,
mire féltőn
másik szó felel.