Szöszke gyermekünk lehettél volna
Anyácska karján elringó Picúr
Igazság bömbölő hangjain szólva
Megmutatva, hogy lám: ki itt az úr!
Tavasszal vetettem fűzfa-ágyad
Gyertyák gyúltak szép párnád felett
Ha tudtad volna, hogy már úgy vártak
Biztosan ellen állsz, s nem engeded
Rávillantva okos, csillagos szemed
Elküldted volna: korán jöttél értem!
Nincs játszó társad? Mondd, miért teszed?
Csöpp vagyok még, látod? alig éltem!
Megfogta kis kezed, s rútul elrabolt
Nem kérdezett, nem várt, átlépett Veled
Hajnali órán, hogy hangod felsikolt,
Még ma is hallom: sírva: NEM MEGYEK!
Szöszke gyermekünk lehettél volna
Anyácska karján elringó Picúr
S emlékünk lettél, fájón dobolva
Néhány csepp könnyben, mi padlóra hull.
1 megjegyzés:
Fullextra
Hozzászóló: Netelka
(Ideje: 10-17-2004 @ 10:40 am)
Comment: Jaj, Zsoló, ebbe belesajdult a szívem :(
Hozzászóló: Vigi
(Ideje: 10-17-2004 @ 10:40 am)
Comment: Írnom kellene, mégsem tudok mit, csak a szemem törölgetem és miközben olvaslak, érzem, hogy van szívem.
Hozzászóló: Fata_Morgana
(Ideje: 10-17-2004 @ 10:42 am)
Comment: Beleborzongtam. És itt belül: Nem!, minden egyes életért.
Hozzászóló: Maxima
(Ideje: 10-17-2004 @ 10:46 am)
Comment: Most mindent átéltem újra...azt hittem már nem fáj ennyire...tévedtem
Hozzászóló: Lev
(Ideje: 10-17-2004 @ 02:15 pm)
Comment: ...
Hozzászóló: Anonyma
(Ideje: 10-17-2004 @ 02:28 pm)
Comment: ... Fájdalmasan szép!
Hozzászóló: janoskeywest
(Ideje: 10-17-2004 @ 10:36 pm)
Comment: Zsolo! Ugye mi félszavakból is! Csodálatos!
Megjegyzés küldése