2017. február 11., szombat

Az igazi staféta

Örökségem a sodró áradat.
Ezer és száz elnémult nemzedék.
A parttalan idő parány utazója.
Vagyok most. Voltam és leszek.

„Egy képben csak talán, s csupán a lényeget”
Néked adom kincsem, ha elmegyek.
Ahogy kaptam, reménykedőn,
fájdalommal és hűséggel művelve.

Tiéd legyen a fohász értünk!
Hitványok közt is igazgyöngy szavad!
Ragyogjon, ragyogjon életed,
mert örökséged e sodró áradat!


Az idézet: Radnóti Miklós: Tétova óda c. verséből
megj: 47' alkonyán


2017-02-11

1 megjegyzés:

Zsolt Kormann írta...


Fullextrán hozzászólások:

Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 02-15-2017 @ 01:41 pm)
Comment:j ól fűzött gondolatok, a verselés belső elemeit hozta nekem ez a staféta. A hivatkozás nagyon erősen meghatározta a vers származtatását, így nekem a hol alkalmazott, hol került kötöttségek tartalom és forma szempontjából nem voltak teljesen összhangban. Összességében jól vezetett gondolatiságú, erős hatású vers, tetszett. aLéb