Csend van egészen

Csend van egészen. A nézők nem figyelnek.
Másfelé járkálnak, dolgaikba mélyen
A szél bezárt ablakon levelet zizegtet
Elhagyott játékbáb vár a sötét erkélyen

Ma nincsen műsor, reklámlámpák égnek

Az út üres végig, házfalra betűt szór 

Melynek gazdátlan dűl egy szomorú részeg

S ismétli egyre a szöveget, mi belül szól

Járdára záporoz, az eső hull, nem ő sír, 

De ázik véle együtt kirakott pár doboz

S mintha arra fordulna a szobor kőszirt

Mely az színház párkányán állva omladoz

Kézzel tölcsért formál, úgy mered befelé

Arcát forrón rátapassza, ahogy ott áll

Évek kezdenek lassan peregni elé

Emléket idézni megreszketve próbál

Könnyre párát lehel, bár nem lát az ablakon

Olyanná lesz ismét - mint rég - csodássá e hely

Szerelmes Taminót Paminával vakon

Játssza, míg az éjjel kinyílik, mint kehely

Temetett, halott szavak élednek föld alól 

Varázsfuvola szól, lehull a nehéz lakat

Éj királynőjének hangját hallja valahol

És szabadon röppennek fel a madarak

Tapsvihar szédít, a karzaton hű tömeg

Éjét angyalok szárnyán álmodja végig

S nem akar napot, mely tegnapot követ

Mely újra koldussá tesz, s józansággal rémít

A szél bezárt ablakon levelet zizegtet

Elhagyott játékbáb néz a sötétben, vakon 

Csend van egészen. A nézők nem figyelnek.

Másfelé járkálnak, s hideg van, nagyon-nagyon

2008-04-25