Vegyük elő az eszközöket!
Nem arra gondolok most, hogy készítsd elő a papírt meg a ceruzát, vagy kapcsold be a laptopodat, vagy ilyesmi, természetesen ez alap.. Ha esetleg nem olvastad az (1) -et, akkor érdemes visszalapozni.
Egy útikalauzban fontos, hogy szisztematikus tartalomjegyzéket, listát állítsunk fel és azt kövessük.
Megismerkedünk folyamatosan mindazzal, ami behoz téged, ami idehozott minket is az egyszerű halandó polgárok világából az „írók klubjába”. Kiírhatnék egy ilyen „TJ. ”-t, de azzal orientálnálak előre, és jobb, ha a maga idejében lebben fel a fátyol a titkokról.
Minden történetírás, verselés legfontosabbika, hogy az olvasót a végéig izgalomban tartsa a végkövetkeztetés levonásáig. Nemcsak a rímek és a sorhosszak szabatos betartása a fontos, sőt megfordítva, ezek igazából elhanyagolható eszközei az igazán érdekes írásműnek - külsőségeknek tekinthetők -, melyekkel adott esetben érdemes mélyebben foglalkozni, máskor viszont inkább visszahúzó kötelék.
Biztos sokféle szöveggel találkoztál már: a sporthírektől a statisztikai adatokon át, szépművészeti monumentális regényekig, mely utóbbiak szemrevételezéstől is kivert a víz, de olvashattál már pont hozzád szóló kis gondolatokat is, melyek megérintettek. Mi a különbség ezek között? Bizonyos olvasói igényeket szolgálnak ki, ám nem az olvasó szempontjai szerint készülnek. Mégis találkozhatnak vele. Hasonlóság, rokon lelkűség, szituáció azonosság lehet. (egyébként néha a sportrajongó és a számára közölt hír is ez a kategória lehet)
Ezek egy része roppant fárasztó neked, más meg közel áll hozzád, mint egy kis cserépnyi virág.
Észrevétlenül elkezdtünk megismerkedni az eszközökkel. Majd ismétlésképpen idézd fel, készíts cetliket: „Izgalomban tartás”, „elhanyagolható külsőségek”„azonos szituáció megteremtése”.
De írd oda azt is bekarikázva együtt, hogy ezek belső eszközök, melyeket számos más is kiegészít, míg a formaiak inkább az írásmű fizikai keletkezéséhez köthetők.
Formai eszköz lehet a helyesírás, az érthető fogalmazás, és mások, melyekre majd példákkal kitérek a későbbiekben.
Kelléktárunk hatalmas: a magyar irodalomtörténetből tetszőlegesen válogathatunk, ha rátalálunk a formára, tudjuk, mit szeretnénk, de esetleg idegen a mód, ahogyan ezt közreadnánk. Nem kerülhetjük el az olvasást, legalább az írásszerkezet megértése végett. Tudnod kell, hogy az azonnal közölt gondolat nem feltétlenül szép, vagy befogadásra alkalmas, sokszor zavar, ellentmondás, kuszaság fedezhető fel benne, ami, mint naturalitás persze lehet cél. (=azaz olyan, amilyen), de a csapongás lejegyzése legfeljebb téged nyugtat meg, esetleg mást megzavar. Azért valld be, van benned egy pici rész legalább, ami arra vágyik, hogy tessen másnak is, amit írsz.
A fegyelmezettség és némi tárgyi ismeret a kulcs ebben a részben. Besorolhatóság nélkül bizonytalan, értékelhetetlen egy alkotás. Már meglévőkhöz hasonlítás alapján, azok ismérvei szerint mondhatjuk el róla azt is, ha különbözik az addig ismert bármi mástól. De ne aggódj emiatt: a legtöbb írásmű besorolható és nem is cél csupán a legújabb avantgard kedvéért új kategóriát gyártani. A meglévők közül eggyel azonosulás jó támpont lehet hasonló szerkezetű írás megteremtéséhez. Nem lesz attól ódivatú, hogy hasonlít szerkezetében. Tartalmában ne hasonlítson, az nagyobb baj! Ma már annyi „szabad” kategória van, hogy nehéz ezeken kívül még szabadabb más kereteket felállítani. (Ám biztos lehet).
Lássuk milyen cetliket gyűjtöttél össze, míg nyomtam a sódert!
Takard le a következő sorokat, csak utána nézd meg, ha végeztél a cetlizéssel!
…
Szóval: elsőként a saját szisztémád is lehet, hogy jó, az enyém ez volt:
„Formai eszköztár”
„Írásszerkezet fontossága”,
„nem azonnali közlés”,
„Fegyelmezettség”
„Tárgyi ismeretek”,
„szerkezeti hasonlóság lehet jó, tartalmi hasonlóság nem jó”,
„Cetlizés! ”
Ha nem ezeket írtad, próbáld meg megindokolni magadnak, hogy miért azokat, amiket!
2017, november 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése