selyemszín fátylak, s lenge kék
folyamként lágyan hömpölyög
Mi néked őszbe játszó sejtelem
szabad ég alatt lepkék szerte-szét
fagyra váró idő haldokló-nekem
Még kerteket jár, bujdokol a Nap
még nyarat játszik bohón feledve,
hogy egyszer ereje végleg télbe fagy
De télnek ím, ha zordan is, jőni kell
viharral, vagy jéggel mindent eltemetve
gyönyörűbb tavaszba életet lehell
Mindez -mondád- míly pompás valami
selyemszín fátylak, s lenge kék a lét,
míly igaz:…."szavakkal vétek mondani"
2019 10.24
| Elnézést, hogy mint már oly sokszor - ruhaként használok, felveszek egy szép verset, ezúttal Kankalinét, és a ruhaujjakba belebújva kinyújtózom benne. Olyan, mintha az én ruhám lenne, de tudom, tudnotok kell, hogy pusztán jól érzem magam benne, és a ruha szabása, íve, selyme annak az érdeme, akitől kölcsönvettem. Így könnyű, de azért felvenni is igényel pár jóleső mozdulatot. Talán ez az öltözködés látható most itt. És tudjátok: ócska göncöt nem szívesen vennék fel :) A "Történt valami" és a Valami történt" tehát nem "ikertestvérek", és nem is tükör, ahogy a cím adná, hanem csupán egy kis beleérzés a részemről, és nincs tovább... |
1 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 10-25-2019 @ 08:24 am)
Comment: Zsoloo, én örülök a magyarázó résznek, mert az áthallásai miatt valószínú, hogy a re-vers-allergiám elvitt volna rossz irányba. Igen, ez a "Valami történt" amit nem lehet, vagy nagyon nehéz megfogalmazni, ez egy jó téma, és bizony aki érez, annak nem olyan nehéz belebújni. Talán éppen ezért nehéz viselni is ezt a ruhát, mert bizony ha nem idomul ránk, vagy mi nem idomulunk belé, akkor idegenül leng, vagy kiszorít bennünket. Volt egy időszakom, amikor a "Valami" meghatározhatatlansága uralta a verseimet, de úgy éreztem ennek nem szabad megtörténnie, elvész a személyessége ha elkoptatom, így elengedtem. A vers maga nagyon szépen vezetett és rendkívül elegánsan épített, fegyelmezettségében is ott az a fajta erős komplexitás, amitől a vers formája és tartalma szinte észrevehetetlenül, de nagyon erős egységben van. Archaizálása nekem nem volt zavaró, talán mert a patetikussága nem elrugaszkodott, inkább természetközeli, de az érzések felől indítva. Így fog össze bennem időt, teret, embert a hármas estlegességében, kaleidoszkópjában. Jó volt olvasni. aLéb
Hozzászóló: zsoloo
(Ideje: 10-26-2019 @ 09:53 pm)
Comment: Kedves Béla Bátyám! Örülök, hogy neked is sikerült beleélned magad ide. Azért a Re: verseket védve, én konkrétan örülök, ha találok olyan épkézláb verset, amire reagálni lehet, mert ez akkor már egynél több embert tud foglalkoztatni egy bizonyos téma. Azt gondolhatnánk, hogy a verselés magánügy, mert a saját világunkat tárjuk ki, mégsem az, amikor már olvasóra talál.
Megjegyzés küldése