2006. február 7., kedd

Álompadlás

Kutattam régi lim-lomok,
Ócska érzések lyukas kacatja közt
Hátha meglelem, mi elveszett
Rendetlen álompadlásom mélyén
Felbolygatva sok lomha, kósza szöszt

De hiába léptem reccsenő
Poros deszkákra óvatosan járva
Felsírt benne fájón a kihúzott szög
S lepett galambpár rebbent hirtelen
Mintha vádlón reám kiabálna…

Miért is téblábol itt ez idegen?
Tétován, megfakult képeslapot
Miért emel csak félig, visszaejtve
… a múlt rejtelme beszédes csendhalom…
Melyet egy halott ajkán hagyott

Didergő téli este száncsilingje
Eltört korsók földbe ivott méze
Bronz talapzatra olvadt napkorong
S a folyó, melynek hullámait
Sokáig, elmerengve csak nézte-nézte…

Nem kerestem tovább, megálltam
Beszippantani a padlás-illatot
Csak hosszú révülésben vártam
S lemásztam végül a zajgó világba
Megrendülve, mint ki mindent itt hagyott

1 megjegyzés:

Zsolt Kormann írta...


Fullextrán hozzászólások:

Hozzászóló: vp_rozika
(Ideje: 02-08-2006 @ 03:01 am)
Comment: Szia Zsolo! Mély érzéseket rejtegető versed Nagyon tetszett. Egy "költő"-nek lehet, hogy nem hízelgő, de téged olvasva alig-alig tudok figyelni a vers rímeire, ritmusára... annyira leköt a tartalom, a mély mondanivaló. Néha bizony fájó és lelkünk mélyéig megrázó a múlt emlékei között kutakodni (visszaemlékezni), de muszáj, hogy levonva a múlt hibáiból a tanulságot továbbléphessünk. Engem erre figyelmeztettél soraiddal, amit köszönök. Gratulálok, Rozika

Hozzászóló: vp_rozika
(Ideje: 02-08-2006 @ 03:13 am)
Comment: Versed címén ismét megakadtam... Lehet, hogy az imént nem is jól értelmeztelek? Lehet, de nem voltam messze az igazságtól, mert álmainkat is a tudatalattink irányítja. Sokszor tör felszínre a múlt. Akár így, akár úgy, tetszett és gondolkodásra ösztönzött, amit mégegyszer köszönök, Rozika

Hozzászóló: Zsuka49
(Ideje: 02-08-2006 @ 06:06 am)
Comment: Nagyon szép, tartalmas verset írtál. Bizony jó néha emlékezni, ugyanakkor fájdalmas is. Zsuzsi