De a gyertya lángja, mely ingatag táncol
Érzi a jéghideg, fenyegető szelet
Búcsúzik a kedves, de már nem úgy szeret
Mosolya utolsó, a nyárutóba lobban
Nem búj már ölembe, mint akkor, titokban
A tóparton suttogó körénk hajló fák közt
A szellő sem fú hajába többé már szöszt
Szeme sem könnyezik még, hisz nem is tudja
Mit szíve rejtekében bezárt egy dobozba
Nem fáj még emléke, mag egy gondolatban
Elmegy, s nem jön vissza, miért hazudjam
Szerelmem heve még arcomban lángol
De a gyertya lángja, mely ingatag táncol
Érzi a jéghideg, fenyegető szelet
Kapaszkodva szívem utoljára szeret
