2017. november 26., vasárnap

Mondd újra – újra!

Elrévedeztem szemlélőn ajka varázsán,
mily szenvedélyesen zihál a szó róla,
s édesen cseng le a zengő szonett,
élénk meggyszín volt, olyan gyönyörű,
villámok színezték cirmosra a szemet.

„Mondd újra s újra mondd és újra mondd, 
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,.. ”

Mintha madárraj szállott volna reája,
Bensőjében éreztem, oly tűz lobog,
Érzéssel küszködve énekelni vágyja -
de csak néztem őt, beléfeledkezve,
követve ívét, hogy mozdul csöpp szája

„emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal s kizöldül a mag... „

Feledtem szavát teljesen, megbűvölt a lány,
könnycsepp csordult, s futott arcán közbe,
megérinthetném, de megzavarnám talán,
elmúlna a perc, e sebtében szövött varázslat,
s szépsége elszökne tőlem örökre!

Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el és kétség borong
nyomában. Ismételd... szeretsz..., 

Néma maradtam. Csilingelt helyettem szava,
leírni, mi belém száll most, úgysem lehet:
pirulnék dicsérni e drága küllemet,
elhallgatnám még, bármily hosszú ez éjszaka,
félek tán bevallani, hogy tőle reszketek…

Ki fél, hogy a rét túl sok virággal veres
s az ég túl sok csillaggal ékszeres? 
Mondd, szeretsz, szeretsz... Hangod úgy zenél

S felém fordulva írisze odaszegezett,
szikraeső szökkent tőle, mi lehetett más?
Nem tagadhattam s nem várhattam tovább:
lüktető szavakba buggyant a vallomás,
párjára találó férfi szerelme volt ez!

mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj:
de ne feledd, hogy némán is szeress...

Mint ezüst csengő újrázva ismétlem szavad,
s szállnak-szállnak az égre a kakukkmadarak...


párbeszédes átirat Elizabeth Barrett-Browning (1806-1861) 
Mondd újra (a Portugál szonettek-ből) c. költeményére, a teljes költemény idézetével Robert Browning képzelt alakját megszólaltatva, A szonettet magyar nyelvre fordította: Babits Mihály



1 megjegyzés:

Zsolt Kormann írta...

Fullextrán hozzászólások:


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 11-30-2019 @ 10:32 am)
Comment: Izgalmas lett így, Zsoloo, tetszett a dialógus (bennem ez a kép alakult ki elsőre és nem csak a vizuális differencia miatt) korhű hangja, és nagyon szépen jött a pár tagjainak érzelmi tónusa is. Az általad írt részek rímképlete igen változatos, nem találtam meg benne az építés logikáját, bár vitt annyira a történet és a hangulat, hogy ez csak utólag merült föl bennem. Azt mindenképpen említsük meg, hogy Elizabeth Barrett Browning: Mondd újra versét Babits Mihály fordításában idézted ide. Nagy örömmel olvastalak. aLéb