Reménykedő szívnek új hajnala lesz
Talán a halál is egyszer végre ér
Talán felenged ott belül is a tél
Visszatér, simogat a nap századszor is
Ha nem hiszed, csodák vannak akkor is
Áttetszően tiszta vízcseppet ereszt
A zord jégcsapokból erecske lesz
S azok ölelkezve egymásba futnak
A patakok beszélnek, Te nem is tudtad?
Sok szavuk zúg folyamok mély ölén
S átdereng a fény a néma éj ködén
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése