Beszélgetések magammal - V.

Negyvenhármat minap elhagyta az óra;

az ember már nem tervez jövőre, hétre, hóra,
csak megy, merre terelik a gondok,
s nem számol félregombolt, leszakított gombot.

Legtöbb mondata "Nem"-mel kezdődik, igen,
végén meg nem illő, számított rím pihen.
S haj, kuszálódnak a véletlen lett sorok,
Mint szálló füst, s kapar kimondani torok

Szavakkal küszködöm, lásd, dőrék céljaim,
lassan elfogy sebem-varró veres cérna mind,
merre járok az úton, magam sem tudom,
majd az okos utókor megvitatja fórumon

Szavakkal küszködöm újra nekifutva,
föl-földobott kőként orcámra hullva
a kitaszított emlékek visszatérnek,
s megédesülnek a múlt keserűségek

Úgy vágyom leírni mindent, ami vagyok,
vigaszt leljen benne szerető, elhagyott,
mielőtt porba hajtom ágam, s menni kell,
még - jaj, de nem vagyok készen semmivel!

2012-02-18

A felhasznált versrészlet 

Ady Endre: A föl-földobott kő c. verséből van.