Búsan lódult neki a folyam,
Csepp-könnyeket szívott magába
Nehéz szív-áradásokat zárva
Tajtékos és sötét volt, olyan,
Mint megvadult, hallgatag bivaly:
Konok indulat feszült benne,
Hiába csitította medre,
Féktelen lett, durva, szilaj
Csak jött, alattomban, jéghideg’,
Sodra törzseket csavart, döntött
És partot alámosva ömlött
Friss vetésre sáros árvizet
Terített és agyagtemetőt.
Méltósággal tarolt házakat,
S sok tetőgerendázat szakadt,
Mint pókháló vész vihar előtt
És az ember- riadt bogárka-
Menekült megint egy csónakon
Nem töprengve szelíd holnapon
Nézve, mit épített, hiába
Mert nagy volt a folyam, s lebírta.
Új könnycseppekkel lett gazdagabb
És megint fedél nélkül maradt,
Ahogy felőle meg volt írva…
Hová futsz hát? Ott is elérlek
Folyam’im űznek szerte földön
Búsulásomat reád öntöm,
Nem tanulsz sosem, hiába kérlek…
Sorsod elől, lásd, ki nem térhetsz
Építhetsz kastélyt, büszke várat
Tudod, végül úgyis ott várlak
Szűk e Föld néked, melyen nem férhetsz
Parancsoljak-e, hogy ne ártson?
Vajh’ oly szelíd lennél, mint a vad,
Minek patáihoz csak rög tapad,
Hogy vérbe ok nélkül ne mártson!
Vagy lennél hű, bajnok a jóban?
Mit alkottam? Meglássuk tehát:
…s mi áradt, csendesülve megállt,
S újra játék volt a folyóban
2005-06-07
1 megjegyzés:
Fullextra:
Hozzászóló: Myra
(Ideje: 06-07-2005 @ 09:48 pm)
Comment: El kellene gondolkozni az embereknek az értékeken. Mi is számít igazán.
Hozzászóló: _zizike_
(Ideje: 06-09-2005 @ 01:51 am)
Comment: Szia! :) Örömmel és kíváncsi érdeklődéssel olvasom a verseid. Úgy látom, a víz a „gyengéd” :) –talán vízjegyű vagy-,… Pár versedhez már az előzőekben is írtam hsz-t, és volt egy-két versed, … végképp nem értettem. Egyszerűen meg akartam érteni, ezért végigolvasgattam a régebbi verseidet is. Úgy vélem, jobban értem, talán értem, ha nem is teljesen. Gyönyörűen verselsz. Kicsi vagyok ahhoz, hogy azt mondjam, de meglehet, tényleg „igazi költő” vagy, ahogy azt mások is mondták, hsz-okban. :) --- Akármiért is érzed, vagy tudod, hogy „fekete bárány” vagy, vagy voltál… minden ember hibázik, van, ki beismeri, van, ki nem … van, ki bocsánatot kér, van, ki nem …, ne sanyargasd tovább magad az önváddal, ne érezd magad, mint űzött vad. Nem ismerlek, a verseid ihletőjét sem, csak mint kívülálló, érző ember, írtam ide a véleményem. Meg kell tudni bocsátani. Ha ezt nem kapod, kaptad meg a másik embertől, adj saját magadnak feloldozást, hogy megkönnyebbülj. Egy másik embernek meg tudunk bocsátani, meg kell tudnunk tenni önmagunkkal szemben is. Egyedül csak Istennek van joga ítélkezni, embernek nincs.--- zizike (Ha nagyon nem ideillőnek érzed a hsz-om, töröld nyugodtan! :)
Hozzászóló: zsoló
(Ideje: 06-09-2005 @ 09:23 am)
Comment: Kedves Zizike! Nem szokásom hsz-t fűzni saját írásomhoz (bár kivételek vannak!), de ezúttal ismét gyarapítom a kivételeket. Ritka az olyan elemző, aki nem csak addig jut el, hogy "ez valami hű de szép/ vagy haj, de vacak", hanem megpróbál megérteni, a függöny mögé látni. Jól estek soraid, annak ellenére, hogy néhány dologban biztosan másképp látjuk a világot, örülök, hogy olvasol, és hogy keresel, kiváncsi vagy, ezek olyan tulajdonságok, melyek nem hagynak nyugodni és mindig újabb élmények felé fognak hajtani. Hidd el, akkor is ezt írtam volna, ha "lehúzod" az írást, persze jó okkal. A lényeg az a lépés, amit vállalva, ebben az irányban megtettél. Köszönöm: zsoló
Megjegyzés küldése