Elbúcsúzó

Az a lány ott vár még a pesti-dunaparton
Hangját, a halkulót, a hullámokkal hallom
Megtört fényt szemében hűs szívembe zárja
Az elmúlás könnyű, halottszürke fátyla

Elsodornak véle az Érte hullott könnyek
Letörölném, de hiába: újra-újra jönnek
Szerettem Őt, messze van, elérhetetlen
És úgy érzem, nem lesz soha többé velem

Törékeny kezét most magáéba hajtja
Szerelmét az őszi szél fájón dúdolja
Míg a parton tűnődve egyre túlra néz
Szeretném, ha tudná, hogy vállán az a kéz

Együtt reszket Véle, s túl az álmokon
Reá hullott csókom újra álmodom
Ha őze felém fordul, s rajtam megpihen
Tiszta mosolyát nem felejtem, azt hiszem…

Az a lány ott vár még a pesti-dunaparton
Hangját, a halkulót, a hullámokkal hallom
Alakját lassanként köd takarja el
És egy hullám némán a szürke partra ver...