Leánydal

Kellemesen ringat a kékhullámú nyár
Vajon ott a parton álmod reám vár?
Vagy csak fürkészve kémleled az eget
Hol egy huncut kölök sárkányt ereget?

De jó volna végleg elmerülni Benned
Lemosni lelkemről a reá ragadt szennyet
Bűzös neonlámpák izzó hordalékát
Derekad ölelve, mint az élő fát

Szemed kék vizében úszni megtanulni
Ajkad tüzeiben hevedtől barnulni
Tiéddé válni, mint a szép emlékek
Melyeket mosolyom retinádra éget

Bimbóhegyem nyíló rózsa-tüskeként
Megkarcolná tested, s szemedbe fényt
Vágyat, tüzet, csókot, sejtelmeket vinne
Óh én leányszívem, mindent-mindent hinne

De jó volna innom hűs szerelmes szavad
Rajtam átcsobogna, mint egy szelíd patak
Lehullnának rólam a mindennapi láncok
Ha tudnám, hogy a parton Te vársz reám ott


- egy leány dala 'A' fiúnak - 

Tenálad kerestem…

Tenálad kerestem először szerelmet

Kopogtatva, ahogy enni kér a gyermek
Kotorva egy falat után éhes szemmel
Smaragdod villant rám, kérlelvén: menj el!

Menj, vidd tovább tarka lepke álmod
Éjfekete sátram alatt nem találod,
S amit adhatok, keserű lesz neked:
Epekedve vágyó tikkadt szomjú hevet...

… Meg is kaptam, s újra elő-elő törnek
Megkínoznak nappal és éjjel is gyötörnek
Kiömlenek kívülre lávaként a szavak,
S ha nem látom is többé gyönyörű arcodat

Nem feledhetem el, belül dörömbölsz már
Hiába a szép szó, látod? mit se használ,
Visszatérnek Hozzád, mint anyjához a gyermek:
Tenálad kerestem először szerelmet...

Azt kérded...

Azt kérded a mennyet milyennek képzelem?
Házam topáz-smaragd színben ragyog talán,
S az átlátszóan tiszta eget szárnyaimmal szelem,
Megpihenve a végtelen időtlen alkonyán?

Szépen éneklő kóristalányként pirul arcom,
Míg Neked zengem újabb zenekari művem?
Eléd borulva fejem elkopott térdemre hajtom
Kiszolgált lovagként urát üdvözölve hűen?

Felmutatva rongyos, fegyver tépte ruhám -
Bűzlő hosszú sorban tisztacserét várva -
S a tisztiszolga angyal megszámlálja, hány
Léleknek jó még negyvenkettes lábra

A saru, mely ott lenn folyton elszakadt.
Majd a fejem veszi körbe mérő-lián
(Hiába, a hivatal itt is ugyanaz maradt)
Hogy végül legyen nekem is glóriám...?

Azt kérded a mennyet milyennek képzelem?
Odafönn a csillagokban kell keresni,
Vagy egyszerűen csak a szívemben, idelenn?
Hogy túl sok ennyi kérdés? S elég csak szeretni?

Ha majd megérkezel

Ha majd megérkezel, fáradt örömmel
Szerelmem nyugodt folyóként önt el
Lehajtod a világra égő szemhéjadat
Helyettem simítva sóhajtva a hajad

Jázmin illat bódul elzsibbadt fejedre
Nehéz álom húzza kezed, elbillentve
Semmibe hullanak a pergő könyv-lapok
Csak a betűk szállnak, rajzolva holnapot

Akkor, mint port, álmot hintek Reád csendben
Megnyitok egy ajtót pihenő szívedben
Besurranok rajta, mint vágyott királyfi
Óh édes asszonyom, nem kell tovább várni

Egy, az álmodók közül

Egy, az álmodók közül, talán egy vagyok
Festve a maroknyi égre délibábot
Kicsiny hangyaként menetelve, látod?
Mégis végtelen, mit szívemből adok

Egy, az álmodók közül, talán egy vagyok
Kicsiny bensőmben csupa fény lobog
Elő az apró lapáttal: tűnj el hegynyi homok
Kincsek ragyognak a mélyben: lássatok!

Egy, az álmodók közül, talán egy vagyok
Ki bolondul elhisz még gyermekmeséket
Szomjazva szerelmet, lefestve a szépet
Kiért egyszer majd megállítják a napot

Egy, az álmodók közt, s csodákat álmodok

Rémálom

Fáradt arcodon az éjnek tompa fénye
Barázdái között alszik egy sugár
Szellő legyez körbe, s szempilládhoz érve
Bekukucskál csendben, csak egy jelre vár

Oly megfoghatatlan, nem tudod miért
Rebbenő pilládat fodrozza egy kéz
Kis árnyak harcolnak álom-életükért
S szíved ajtaján kopogtat egy zenész

Mindez megtörtént már sokszor, jól tudod
Ismerős a dallam régről: ringató
Mégis, most egy kicsit félve dúdolod
S későn jössz rá megint, mért’ van ott az ajtó

Szekrényekkel torlaszolva, kulcsra zárva
Felordít a múltból a félelmetes hang
Futnál már, de üldöz, kegyetlen, hiába
A vérző emlék leránt, s kondul a harang

Éj sötétje tátja vérfagyasztó torkát,
Elkerülhetetlen: mindig pont azé
Mely életedet kérve, szelte fel a tortát
Követelte tőled, mi nem volt az övé

Majdnem beléd mar tíz csillanó érckörme
Kéje foly' csorogva, … csak szűnne e sötét
Felvisítva hátrál lelked torzó szörnye:
Emlékét egy kósza sugár tépi szét



1. születésnapomra

Rőzselángok

Régen nem lobognak a kis rőzselángok...
Mégis oly gyönyörű, ha a szép leányok
A tüzet hevülve újra-újra szítják:
Parázson sercegő nedves, szomjas fák

Feszülve sírnak suttogva sikoltva,
Szikraesőt húznak fel-fellobbanva,
Lelkükig égve száraz gyötrelemmel
Hamu és pernye száll, ha eljő a reggel…

Olyan vagy Te nékem, akár a lepkeláng
Meggyújt, ha rám lehel e tarka tünde tánc
Ajkaidra csókolt parázs gondolat
Fel-felizzok tőle, s színes lángomat

Már látom szemedben végzetem gyanánt
Feledtetvén mindazt, mi néha-néha bánt
Kettesben járjuk ezt a gyötrő-édes táncot
Fellobbantak mégis a kis rőzselángok...

Kései ajándék

Mi lesz vele, ma még nem tudhatom,
Fiókba hajtva a süllyesztő lesz sorsa,
Vagy megőrzi egy felsőbb hatalom?
És színét – mely lényem sava-borsa –
Egyszer felhevült arcodon láthatom,
Amint elhagyja ajkadat lángolva.

Tűzzel kísértve megtalált lelkedet
Meglehet, s boldoggá tenne nagyon…
Odaadnám érte igazgyöngyöm Neked,
De rátalálnod, jobb lesz, ha hagyom.
Szerelmesemként fognám két kezed,
Míg dalom ritmusát újra hallgatom.

Összekötne minket letűnt századokban
Csak két szó a papíron: Szeretlek Téged
És percnyi vágyunk fellobban titokban.
Én, amíg leírtam, s Téged olvasva éget
Kései ajándék, de jegyesemnek hoztam,
Oly jó hinnem sírva, hogy emlékedben élek.

Szerelmeim anyja

Csak résnyire nyílt a tölgyfa ajtó,
De én láttam anyám ívben hajló
Mezítelen hátát megfeszülni:
Reszketve a gyönyört tűrni

Nem bírta, kis sikolyok nélkül,
Lassan emelkedett és ült
Hintáztató öled csituló kéjében,
Kezetek ujjai görcsös-fehéren

Szorítva nem győztek betelni
Egymást gyöngéden becézni
Akaró pillantásotok tüzében,
Szerelmetek édes hevében.

Már rég kihullott kezemből,
Mint megvarázsolt eszemből,
Miért is indultam el hívva
- Szőnyegen feküdt az irka -

Anyám nevével a kisszobából...
Akkor lett még gyermek fiából
Egyszerre nyughatatlan kamasz;
Látod, máig hordozom azt

A régi irkát, ócska tollak írták
Azóta szenvedélyem, s a tinták
Nem szűnő cirkalma rajzolja
Tested szépét, szerelmeim anyja.