Meghalni jöttem hűs dombjaidhoz
Akácillatú, elvadult lélek-temető
Meszelt sírköveidről letűntek a nevek
A ravatalozó ázik; lyukas a tető
Gyakorta jártam erre, ismert a pap
Szinte barátaim a repkényes romok
Elidőzöm némelyiknél találgatva
Ismerőst, vagy idegent rejt a homok
S ha rájövök is, nem tölt el öröm, harag
Egykedvűn hullámzik a kalászos idő
Pusztuló szövetét már fel nem veszem
Csak látom, hogy jön az úton a hírvivő
Erős botját markolja, reszketeg e kéz
Vaksin hunyorgat szeme a déli fényre
Háta hajlott, súlya alatt nyögve topog
Napját nem tudja, sem hogy véget ér-e
Hisz meghalni jött el hűs dombjaidhoz
Akácillatú, elvadult lélek-temető
Meszelt sírköveidről letűntek a nevek
Árnyát ma magadba bocsátod, hűn, szeretőn
2 megjegyzés:
Hozzászóló: vp_rozika
(Ideje: 10-31-2005 @ 02:46 pm)
Comment: Szia Zsoló! Versed szomorúan melankólikus... Az alkalomhoz illő. Tetszik, ahogy az elmúlást és elhagyatottságot párhuzamba hozod. Versedhez gratulálok, Rozika
Hozzászóló: zsoló
(Ideje: 10-31-2005 @ 03:34 pm)
Comment: Kedves Rozika! Köszönöm a hszt, nem is szeretnék vitatkozni, bár azt igazán nem értem, milyen alkalomhoz lenne illő? Mert az ilyen élő-halott megnyilvánulás nem köthető semmilyen- legfőképp halottaknapi - eseményhez. Ilyen állapotba kerülhet fiatal, apátiába süppedt, vagy épp életúnt személy. Az élőhalál tragikusabb a végleg eltávozott sorsnál, értelmetlen, reménytelen, üres várakozás. A megszépítő béke porain való emlékezés helyetti megterhelő hiába- valóság A halottak eltemetik a maguk halottait, de az élőhalottakat nem lehet eltemetni...-létezésük elevenen kísért
Hozzászóló: vp_rozika
(Ideje: 10-31-2005 @ 04:47 pm)
Comment: Szia Zsoló! Nehéz dolga van az olvasónak, aki elmélázik egy ismeretlen ember érzésein, gondolatain... Hát persze, hogy a legritkább eset az, amikor pontosan ráérez a vers író érzéseire. Én annyiban gondoltam az alkalomhoz illőnek, amennyiben a halottak napja, az elmúlás késztethet esetleg ilyen hangulatú vers megírására, de ha tévedtem volna, úgy meghajlok az igazság előtt. Elolvastam a másodszorra beadott versedet is, ahhoz azért nem írtam véleményt, mert csak ismételhettem volna magamat. Látod, most abba a helyzetbe kerültem, amit már sokszor éreztem, hogy egy verset pontosan megérthessünk, értelmezhessünk, ismerni kell az alkotó gondolatvilágát, életkörülményeit. Már nem egy ilyen tévedésem volt, úgyhogy ideje levonnom a tanulságot, a verseket csak olvasni szabad. Örülök, hogy megismertettél a gondolataiddal, ezért viszont megérte. Mindkét versed tetszik, gratulálok hozzájuk, Rozika
Hozzászóló: zsoló
(Ideje: 10-31-2005 @ 05:06 pm)
Comment: Na igen, másodszorra is csak köszönni tudom, sajnos valóban elriasztom a kedves olvasót az írástól; kötekedő kellemetlen embernek tartanak nyilván, nem véletlenül. Pedig jól-rosszul pont azt próbálom elérni, hogy beszéljünk a dolgokról és ne közhelyes, sablonokban, utánérzésekben fejezzük ki magunkat. Belebújva egy szerepbe, ami nem mi vagyunk esetleg. Bizony csépelni kell a lovat, ha bolond, és szelíden megpaskolni hozzáértőn, ha jó úton megy. A JÓ kritikus aranyat ér minden íróféle pályáján. Talán azért van belőlük oly kevés...visszatérve: valóban jólesik, ha bekapcsolódnak egy gondolat folytatásába, boncolgatásába, akármely oldalon - mint ahogy tetted. Csak az ok nélküli, "mert én vagyok itt a király" jogán való beleszólásokat nem tűröm.
Hozzászóló: csizi
(Ideje: 10-31-2005 @ 06:08 pm)
Comment: Csak úgy egyszerűen a versről írok. Nekem tetszik, sőt igazán kiválónak tartom.
Hozzászóló: AngyaliAndi
(Ideje: 10-31-2005 @ 10:12 pm)
Comment: Teljesen igazad van Zsoló. De amikor egy versről véleményt mondunk, azt írjuk le, számunkra mit fejez ki. Legalábbis én így nyilatkozom. A kritika viszont kényes téma. Építőszándékkal persze lehet, ami a szerkezetére vonatkozik. A tartalmára... Ahhoz mi kevesek vagyunk. Hogy Te mit éreztél, mikor írtad, azt nem ítélheti meg- el senki. Mert mi nem abban az élethelyzetben vagyunk, nem is jelentheti ugyanazt. Versedet én is a halottak napjához kötöttem, biztos mert most ez foglalkoztat jobban bárminél. Köszönöm, hogy olvashattalak. Üdvözlettel: Andi
Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 11-01-2005 @ 11:18 am)
Comment: Kedves Zsoló, valószínű igazad van az érzéseidet illetően, hiszen azt csak Te tudod mit érzel mikor egy verset megírsz. DE "Elidőzöm némelyiknél találgatva/ Ismerőst, vagy idegent rejt a homok" ez a két sor például kimondottan szerintem mindenki számára egy temetőt juttat az eszébe. Nekem is ezt juttatta és erre asszociáltam, rögtön mikor először elolvastam. Akkor nem írtam Hsz-t, de most kikívánkozik az alábbi mondatod miatt. "Csak az ok nélküli, "mert én vagyok itt a király" jogán való beleszólásokat nem tűröm." Én az utóbbi időben nem olvastam itt ilyet, pedig elhiheted, szinte mindent elolvasok. Viszont ha az ilyet nem tűröd, válaszod miért nem az olyannak címezed és írod aki ezt teszi veled. Miért azoknak akik figyelemmel olvasnak, veszik a fáradtságot és Hsz-t írnak neked egy hatásról, melyet versed kivált belőlük, belőlünk egy szomorú nap kapcsán, mely napon szinte mindnyájónknak van bőven kit siratni. Úgy érzem kirohanásod nagyon méltatlan volt. Ha tudod magadról, hogy kötekedő vagy, akkor inkább mielött véleményt írsz, gondolkodj, kinek írod és miért. Nincs bántóbb az igazságtalanságnál, és Te nagyon az voltál most.
Hozzászóló: zsoló
(Ideje: 11-01-2005 @ 01:30 pm)
Comment: Kedves Angyaligirl! Ide is csak ugyanazt tudom írni: nem sértettem meg senkit. Azért, mert nem olvastál olyat, lehetett olyan. Visszanéztem: a címzéssel minden rendben, vagyis nincs konkrét címzett, és a szövegkörnyezet szerint is egyértelműen nem a választ kapó hsz-előnek, vagy a kifejezetten engem olvasóknak szól, hanem általánosítva egy bizonyos típusnak. Ezek után most én kérdezem: miben is voltam méltatlan és igazságtalan? És erre jó lenne most konkrét választ kapni, mielőtt én sértődök egy nagyot… Még e „szomorú nap” kapcsán sem vagyok hajlandó vádlottként „besírni” egy botcsinálta törvényszék előtt.
Megjegyzés küldése