Kilenc napja égek, szüntelen
Feszített íj húrja: bűntelen
Erőtől rezdülő szálakon,
Gyöngyözve izzadó lábakon
Mosolygó szemeid szántanak,
Meztelen ujjaid játszanak
Fékezem, soká már nem lehet
Pattanva pendülő képzelet
Elsüvít gondolat szárnyakon
Kedvesem, óh mikor láthatom?
Mint csöndbe’ elfúló vad sikoly
Tébolyban bősz vágyam felrikolt
Nem vagy itt, hiába kérdezek
Gyönyörbe pusztulva vétkezek
Csend ringat: elmúló fájdalom
Távol kong, üresen fáj dalom
Könnycseppé gyűlsz bennem; véget ér
Kilenc nap: eladtam lelkedért
2004.
