Hogyha halott betűket fúvok a világra,
beléremegnek a házfalak,
de megélednek a sóhajtozó fák,
a fázókhoz szólok, hogy ne fázzanak!
S a halottnak hittek életre kelnek,
mint lapról a betűk, úgy terjedve szét,
felfogva és megittasulva tőle
szavalják zsoltárom tiszta énekét!
Szabadságukat hozom el e Földre,
mely nem pátoszosan zengő szavak,
s nem holmi bánya meddő kincse,
de megvilágosult és felbolydult akarat!
Merjetek ma kissé bátrabbnak lenni,
és keresni a sorokba rejtett igét,
várni, míg Szellemtől lángra gyúlnak,
s megfesteni e tűz csodálatos színét!
Merjetek most bolond módján látni,
másképp, mint szívszorongón ezelőtt,
s az út menni lábaitok alá terem,
kívánva lépést, mint ölelést szerető
Merjetek kinyílni, s fogni egymás kezét,
mint minden romlatlan kisgyerek,
s hogyha hívnának vissza sürgős mába,
mondjátok mosollyal, csitt! Mindjárt megyek!
