"...miért nem szóltok hozzá egymás műveihez
mintha csak mindenki fújná a magáét?"
(egy-bizonyára nevének elhallgatását kérő-publicista)
óh, halkan is, távol is, ha fújdogál,
ím a lenge szellő jártát nem tudod
két gyermek, egymásnak mint kurjogál
s szívük hangtalan mélybe hogy zuhog
messzi partok közé növesztett lonc-vizük
s hajnalokba torkolló ezer virradat
álluk alatt vágyva összekulcsolt tízük
míg megérkezett az úgy várt pillanat
óh, hogyan láthatnád e láthatatlant?
remény-bölcsőben megringatott dedem
nekem te, s neked magnak én maradtam
tiéd, mit ajkamon szavam rózsája terem
és illatod..., bársonyát el nem mondhatom
érzem reányomott lélekpecséted
hebegve eléd vitt kincsem, mind ócska lom
de te rámosolyogsz csendben, megérted
bérceinkről felszárnyalnak szép madarak
s halott homályok ölén földereng a derű
szavak kovácsolnak újabb szavakat
óh, hát így történik, mindez oly egyszerű!
2007 07.15
1 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: Tupir
(Ideje: 07-16-2007 @ 02:41 pm)
Comment: ha versedet olvasom mindig érzem a varázst, érzem a szavaid bársony puhaságát, kezednek minden apró mozdulatát...
Hozzászóló: mango
(Ideje: 07-16-2007 @ 06:57 pm)
Comment: A nevének elhallgatását kérő-publicista (vagy ha jobban tetszik: olvasó) akár én is lehetnék - így értelmeztem a dőlt betűs soraidat, amit bevallom, nem igazán tudtam e szép és bensőséges versedhez kapcsolni. (Hacsak nem azért dőlnek ott fönn a betűk, hogy hozzászólásokra serkentse az olvasót...Ha nincs ott, én akkor is leírtam volna, hogy szép a versed, érdekes az archaizáló szavak feltűnése a sorokban, sajátosan kellemes hangulatot ad neki.) Egyszóval: szívesen olvastam, zsoloo :)
Hozzászóló: lena1
(Ideje: 07-16-2007 @ 07:34 pm)
Comment: Gyönyörű vers, Zsoloo. Puszi.Lena
Hozzászóló: zsoloo
(Ideje: 07-16-2007 @ 07:56 pm)
Comment: Tehát: kedves előző és következő hozzámszólók: az idézett valaki - aki az írás szempontjából annyiban érdekes, hogy feldobta ezt az egyébként nem létező labdát, nem ennek az oldalnak a szülötte, ám a reakció valós kérdést feszeget: elmenni egymás mellett szó nélkül, avagy megosztani az intellektus bármilyen kis részét a hallgatóval, beszédpartnerré emelni és emelkedni. Bár itt ez, mint hiány, nem jellemző, a virtuális világ egészében számottevő, tehát indokolt foglalkozni vele. Mert beszélgetni és elbeszélni könnyen összetéveszthető folyamat. Így a közlésnél jóval magasabb szintű a kérdezés, az egó kijelentésénél a másik megismerésének igénye. Szép estét! És köszönöm az érdeklődést!
Hozzászóló: prayer
(Ideje: 07-16-2007 @ 09:47 pm)
Comment: Én csak olvasni szeretek remekműveket, és nem vinni bele politikát. S ha van mit mondanom elmondom, de ha nincs, attól még olvasó vagyok. Mint versednél is!
Megjegyzés küldése