Kölyökkiáltó

Hol vagy, miért bujkálsz?, ez otthonod!
Ha az utcákat magányosan, sírva rovod
S betakarózol halott-nyirkos levelekkel
Oly mélyre magadban úgyse temethetsz el

Ordítok utánad, ha le is megy a nap
Keres hiába is: a kölyköd, kölyköd marad
Mama, nem mehetsz el, így szótlanul
Kicsiny vagyok még én, majd kitől tanul

S csínytevéseit majd kivel próbálja meg
A nedves orrokat összedörgölő szeretet
Sikoltok, mert fázom, s nem rejtezhetem
Rozsdás bundád melege: óh, úgy kell nekem!