Hazatért nyugodni mécs-himbáló őre
Teleholdra bámul némán néhány halott
Élni próbál, s álmodni egy percet belőle
S a hideg Holdsugár, életük fakó mása
Repkénnyel befutott fejfákon átcsorog
Elvadult akácos lett végállomása
Test-börtönük az ég felé még rácsozott
Nem tudjátok, milyen, kevély felülvalók!
Nincs égi menedék, csak pusztulás-bűz, férgek
S feledés ellen dühödt árnyként kaparó
Sárgás csontba égett múlhatatlan érdek
Versengés a rokonért, hátha-hátha jön
Visszamenni véle könnycseppnyi kegyelem
Míg gazolva földem, rózsát plántál, önt
S emléke felfakad, mikor lezárta szemem
Van nekem is szöszke, cserfes angyalom
Szomszédéknak kedves Zsuzska lánya az
Szíve bánatában gyakran hallgatom
S mikor indul kövemre egy puszit tapaszt
Virágszála száradón is vigasztaló kincs
Édes-bús hangjáról el-elábrándozom
Ajtót nyit a mennyre: kezében a kilincs
S ajka melegét szinte érzi homlokom
Teleholdra bámul némán néhány halott
Élni próbál, s álmodni egy percet belőle
S a hideg Holdsugár, életük fakó mása
Repkénnyel befutott fejfákon átcsorog
Elvadult akácos lett végállomása
Test-börtönük az ég felé még rácsozott
Nem tudjátok, milyen, kevély felülvalók!
Nincs égi menedék, csak pusztulás-bűz, férgek
S feledés ellen dühödt árnyként kaparó
Sárgás csontba égett múlhatatlan érdek
Versengés a rokonért, hátha-hátha jön
Visszamenni véle könnycseppnyi kegyelem
Míg gazolva földem, rózsát plántál, önt
S emléke felfakad, mikor lezárta szemem
Van nekem is szöszke, cserfes angyalom
Szomszédéknak kedves Zsuzska lánya az
Szíve bánatában gyakran hallgatom
S mikor indul kövemre egy puszit tapaszt
Virágszála száradón is vigasztaló kincs
Édes-bús hangjáról el-elábrándozom
Ajtót nyit a mennyre: kezében a kilincs
S ajka melegét szinte érzi homlokom
1 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: prayer
(Ideje: 05-28-2007 @ 08:20 am)
Comment: Versed kezdete az, ami nagyon megfogott. Szerintem azt nagyon eltaláltad. Így a többi már gyerekjáték. (Neked)
Hozzászóló: lena1
(Ideje: 05-28-2007 @ 12:20 pm)
Comment: Temetőnek lámpás őre, jaj de nagyon szomorú, látja hogy az üres síron nincsen már csak koszorú, halott lelkek fényben élnek, most már boldogok, vigyázzák álmaikat a szöszke angyalok. Drága Zsoloo, nagyn tetszett a versed. Puszi.Lena
Hozzászóló: zsuzsuzsu
(Ideje: 05-28-2007 @ 03:32 pm)
Comment: Megdöbbentö sorok és gondolatok. Egyrészt ezek a gondolatok hónapokig gyötörtek Szerettem elvesztése után, de sikerült tuljutni rajta. Másrészt - s gondolom ez az egyik legföbb mondanivalód - még az életben meg kell adni mindent, amit egymásnak adhatunk. Ez nagyon igaz. Zsuzsi
Hozzászóló: mickey48
(Ideje: 05-28-2007 @ 06:57 pm)
Comment: Élet, és Halál - míly furcsa, ahogy a két gondolat egymással szembeáll...s vajon, ki fönt van, mikor lesz alant, s ki lesz az, kit hamarosan takar a hant?
Hozzászóló: blue
(Ideje: 05-28-2007 @ 09:49 pm)
Comment: Nekem a temető megnyugvást ad, a szeretteim akkor még közelebb érzem magamhoz...pedig régóta nincsennek velem. Szép vers.
Hozzászóló: piroman
(Ideje: 05-29-2007 @ 07:36 am)
Comment: Hm. Sötét élmény...
Hozzászóló: zyuwataneo
(Ideje: 10-12-2009 @ 11:04 pm)
Comment: No, és azt a kis dalos madarat, édes csicsergődet ma hol hagytad? Remélem nagy vesztetted el útközben valahol!? Mert most kissé mintha rekedtesen, vagy szomorúan szólna a háttérben valami varjúmadár . (lol) Én nem tudok ám e-miatt borzongani. Az énekes-madarak mindig visszatalálnak a fészkükre. Nem tévednek el! Én ebben bízom!...Üdv! ..Z..
Megjegyzés küldése