Szöszke gyermekünk lehettél volna
Anyácska karján elringó Picur
Igazság bömbölő hangjain szólva
Megmutatva, hogy lám: ki itt az úr!
Tavasszal vetettem fűzfa-ágyad
Gyertyák gyúltak szép párnád felett
Ha tudtad volna, hogy már úgy vártak
Biztosan ellen állsz, s nem engeded
Rávillantva okos, csillagos szemed
Elküldted volna: korán jöttél értem!
Nincs játszó társad? Mondd, miért teszed?
Csöpp vagyok még, látod? alig éltem!
Megfogta kis kezed, rútul elrabolt
Nem kérdezett, nem várt, átlépett Veled
Hajnali órán, hogy hangod, felsikolt
Még ma is hallom, sírva: NEM MEGYEK!
Szöszke gyermekünk lehettél volna
Anyácska karján elringó Picur
S emlékünk lettél, fájón dobolva
Néhány csepp könnyben, mi padlóra hull
2004. 10.17.
