A futó

Békés öblökön ring, szétszórt a gondolat
Lám, lám mégis beért, megpihen a futó
Együgyű-magasztos szavakat mondogat
Arca forró cseppekben fürdő nyárutó

Vége, vége, hála, a célszalag átszakadt
S ha nem is gyúltak az égen új napok
Torpanásba veszik, mi ereje maradt
Zuhanását elkapják ölelő karok

Sötét és meleg kábulat takarja be
Mint csecsemőt, ha világra megérkezett
Akinek jutalma a féltő anyja lett
Csecsre bújhat vigaszért elvesztett méh helyett

Ki mondja, hogy küzdelme kár, hiába volt?
S ki, hogy az út az, mi szóra érdemes
Az akadályt, mit a kar kitárva tolt
Maga alá gyűrte, és más nem lényeges

Íme a futónak futása öröme
Nem nézi a nyakába aggatott díjakat
De figyel, hogy alkalmas idő jön-e
Mikor belébúj a lélek, s ő újra szabad

Mikor fejét hátravetve büszkén ordít
Felemelve karja Napkorongot érint
Mindennek, mi szabály, kényszer, hátat fordít
S szalad, újra szalad az út mentén, végig