… és mondd csak, barátom

… és mondd csak, barátom, milyen új világ ez,
Hol gyermek tenyérbe békésen fekszenek
Gyilkosan simuló, jéghideg fegyverek,
S a leány álmából kéjjel fűtött vágy lesz?

Árokpartról éji, csillag-néző lelkek,
Miért ők futnak az autó-csodák elé?
S visszaveszi övét, ami a tengeré,
Hogy mosoly’g az ég is, ezt mondva: gyertek!

… és mondd csak, barátom, mi ez, amit látok:
Utcákon szerte szét halottakat tolnak,
Tünde arcok mögül miért karmolnak
Visítozó, vérző, százéves magányok?

Dolga után siet, nagyon fontos minden,
De szivárvány nélkül nő fel a kis virág,
Esőért könyörög, s fájdalmában kiált,
Miért, hogy hallani egyetlen fül sincsen?

… és mondd csak, barátom, miért hallgatsz Te is,
Szürkeségek szőnek hálót ősz hajadba
Hányszor, de hányszor indultam szavadra
Ma is a szív-áradás, ami messze visz

Valahogy idegen lett e hely, nem találom
Csapongó álmodókat, akikhez küldtek,
Azok a pillangók, azok hová tűntek?
Milyen új világ ez, mondd csak, barátom?

2005 04.14.