Mint kamasz indul az első randevúra
Feszülten figyel, s fehér minden ujja
Ahogy a trolibusszal a megállóhoz érve
Belenéz a leány mélytüzű szemébe
Szorítja a rudat, s közben mosolyog
Hevesen kalapál szíve, s dehogy nyugodt
Esetlen áll előtte, halkan, sután köszön
S a lány kedves arcán átsuhanó öröm
Nem hatol még leszegett szégyenlős szemébe
Viszonzott mosolyát sem veszi észre
És a lány vonja magához egy hirtelen csókkal
Leírni már nem lehet azt közönséges szókkal...
