tegnap emléke fed sáros talajt.
Őzek jönnek majd a folyóvölgybe,
reggelbe múlik az éji holdtölte.
Nincs vége, hidd, hogy lesznek jobb idők,
felépül, mi egyszer már összedőlt,
majd hajókon zajgó tömeg tolong,
csak mi benned van, mondd ki, mondd ki, mondd!
És lesznek ünneplők a partokon
talán ismerős vagy lélekben rokon,
küzdj érte, a verset írni kell,
míg beléd az Isten lelket lehell.
De most tél dermeszt dobbanó szívet,
az álmok gyöngék, és túl messziek,
a folyó halott fatörzset sodor,
és befejezetlen marad a sor..
