s a tenyérbe simuló terrakotta falak;
hűvös éjek minden titka,
parfümöd rajtam, s a napszítta szikla,
melynek hátunkat vetve
beleestünk a nagy-nagy szerelembe!
Oly nagyon hiányzik a szavad
s oly nagyon az a réges-régi este!
Felfelé szállottam feléd,
s milyen messze volt fák felett az ég,
a föld oly közel alattam:
mocskos csatornafedélen tapos most talpam.
Áradó szennyvizekbe mostam
patyolat fehér gyermeklelkem,
úgy sírok, mint gitáron sír a blues mostan,
rád gondolok, óh, szerelmem!
Kinek mondjam el, mit Neked nem lehet?
Hogy csak felfelé van út a Holdba,
málló rézangyalok lesnek ránk az ég felett,
s szíved végtelenjébe nem vezet lajtorja.
Pedig kígyó fejét tapodta büszke lábunk,
Mennynek ajtajában ért a drága napsütés,
mégis porba hulltunk, s ez maradt utánunk:
minden helyett megsemmisülés..
Játék - 11 hívószó:
csatornafedél, kígyó, megsemmisülés, lajtorja, rézangyal, szikla, terrakotta, ajak, blues, fák, parfüm
