Fohásszá szelídül a lángoló akarat
Hűséges hitvest majd kulcsolt kezek kérnek
És a szekér mindig elébb-elébb halad:
A szerelmesért szóló szók nyugodni térnek
Tűz gyújtja a tüzet, de Isten keze oltja
S eltöröl vágyaktól túlbuzgó vétkeket
Ma még ajkad nevem gyönyörben sikoltja
De a holnap lesz az, mi megőrzi életed
Fájdalomban akar, s eggyé lenni nem tud
Mert szeretni kettőt igazán nem lehet,
Tiszta pillantásod elől kitér, megfut
De míg élek, többé én sem feledhetek…
"Én nem alkuszom! A csodát - ha nincs is - csak azt akarom!"...
