Hogyha itt lennék ma

Hogyha itt lennék ma, értenél?

Szavam szép szemednek kész regény,
mit ott hagytam tegnap este,
a padon, hol együtt egyedül kereste
a szerelmet magának két idegen.

S aztán mégis kihűlt reggelre,
ott maradt a park, szél járja hidegen,
színes álmok forgója eldobva hever,
az ember felébred józanul a mába,
s látod, mégis álmodni, írni, lenni kell!

Ültünk egymás mellett a padon,
siratsz-e kedves, ma már nem tudom,
mert e rög - mint mi voltunk - hallgatag,
elválaszt egy század néma lepke-szárnya;
szerelmünk bezárva, búsan ott maradt.

Hogyha itt lennék ma, tudom, értenél.
Szavam szívedbe rejtett kész regény,
mit ott hagytam tegnap este,
a padon, hol együtt egyedül kereste
a szerelmet magának két idegen.


átirat: József Attila: Ülünk egymás mellett a padon (1921)