Hallgatni,
Míg szennyes áradatban szó-rivalganak
Sivár-szegényesen ostoba-nagy kölykök,
Barbár, amint kijön, s igénytelen röpköd,
Sír édes nyelvem, s mind rágalmazva tagad!
Hallgattam,
Őket, már úgy érzem, éppen torkig-eleget,
Nem adtak jóllakni ízes pitét számba,
S haragudnom sem lehet, csupán szánva
Elnéznem nyájuk, mint favágó hosszú telet.
Hallgassatok,
Most ti, lárvák! Munka lesz a fejben bőven,
A szépet megszeretni nem oly nehéz teher,
Ékesszóló elnémít, kútfőből ha mer,
Merjetek inkább - mint másból – énbelőlem!
Hallgassátok!
E muzsika-szó szent, és játéka felkavar,
Zokogni tanít petyhüdt, elhalt szívet,
S mikor fel sem nézve kérdezitek: minek?
Egymáshoz közelít, s adni-adni akar!
Hallgassátok!
Ki-be lélegezve, mert hallgatni arany,
Mártsátok nyelvetek savas tüzes borsba,
Hogy búsult szomjatok tiszta vize oltsa,
Mert nélküle árván maradtok, s vigasztalan!
Hallgassátok!
Áradása lehet fennkölt is, nagyszerű,
Általa nyílik meg, s lesz művelt értelem,
Mondhatjátok vele: ez csúf, amaz szép nekem,
Halálos nem inni ez éltető nedűt!
Hallgatom
Nyugodt folyását és bele-bele merítve,
Megifjodik tőle elfáradt szellemem,
S kaján kedvvel bújik elő, megcsíp szemtelen,
Oly ismerős, kedves, kívánatos íze!
Hallgatom,
Sodrása évezredek titokzatos kincse,
Mint ködből előbukkanó hajó szirt fokán,
Követnem kell útját az idő nyomdokán,
Míg el nem tűnik, ajkunk’ emlékkel behintve.
Hallgatom,
S megművelem kertjét, trágyás ó komposzttal,
Jövőre bizony, elámít a bakfis, s a tökfilkó,
És egymásra kacsint pár vén róka: így jó!
Ahogy átfutom, ez nem is olyan rossz dal…
