Karc

 - Milyen szép!

- "Te is! Mosakodtam, látod?"
Innom adsz…
Együtt leszünk, Óh, úgy szeretem a gyertyafényt!
Mosoly -vissza mosolygok, ajkamon táncol minden cseppje
Összegyűjtöm az aranysárga sugarakat Neked!, ma is!
Áttetszően, kristálytisztán, elegáns nyakam...
- … egy karc!
- "Óh, nem az! Pillantásra gyöngéd ívem..."
- ... letört üvegszél!
-"Miért?... Miért szorítasz úgy?
Bársonyos muskotályom
Meglódulva borfolttá terül,
- "Ne bánts, … a hátam!"
Elengedsz, mámorító zuhanás, behunyt szem,
Lesikló árnyak… a puritán üvegasztal alulnézetben,
Majd a foltos-eres tükörmárvány egészen közelről...
Széteső, lassan, múló tudatba csörömpölő ezer gyöngy,
Mind-mind ragyog, fenséges fényem hunyó morzsái.
Még nem is fáj, vagy már… ez az esztelen szétszóródás,
Messze úszó szilánkok, hasadó vég, megszakadó szív, amikor betör
És felüvöltve szűnik, belefúl a csendbe a halálrobaj...

2004. 10. 10.