Nem sebesül a csatában a hős
Jó, ha kupája még megvan és henceg
Potrohos, ősz hajú, ötvenes, nős
Kard helyett kulcs csörög nyűtt tenyerében
Géplova várja a háza előtt
Két szeme árkolva ül gödörében
Húzza igáját, és álmokat sző
S ha játszik is néha, a dal hamis, érzik
Nem szédít meg több buta nőt
Gyógyszere kéznél, de szíve, ha vérzik…
Elviszi mégis egy roham őt
Barna és zöld szemek sírnak a végén
Érinti számtalan mennyei kéz
Eltemetik vele régi dicsfényét
S új urak küzdenek hölgyeikért
