Itt ért először hajnal harmata
Itt bontott neked szivárványt a nap
És elnézett, mint csecsemőt, üvöltőt
Itt bontott neked szivárványt a nap
És elnézett, mint csecsemőt, üvöltőt
Belőled nőttek szerelemnek gyötrő,
S édes virág’ i, jambus dallama
Óh, gyönyörű, erős-gyönge szava
Visszhangzotta mennyi tűnt emberöltő!
Most, ím, kicsit félve-féltve veszlek fel
Mily hangokat csal ki, még nem tudom
Hangszeredbe írott csacska ábécé
S bízom, hogy felvéve nem eresztesz el
Leszek csókká, leszek dal húrodon
S általad talán szívek emlékévé…
2006-03-08
1 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: prayer
(Ideje: 03-03-2006 @ 07:29 pm)
Comment: Nem tudom, mi váltotta ki belőled ezeket a pillangókat, de én, ha zenét hallgatok, vagyok képes kikapcsolni egy idő után teljesen. Ha nem sikerül, akkor viszont látom a zenét.
Hozzászóló: mango
(Ideje: 03-03-2006 @ 08:02 pm)
Comment: Kedvemre való vers.
Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 03-03-2006 @ 09:40 pm)
Comment: Emlékeink sokszínűsége, töredezettsége, sokasága jutott eszembe versed olvasása közben....:))))))
Megjegyzés küldése