Óh, a holnap, a varázsos, cifra jövő
A mindig rózsa-színeiben tündökölő
Ki megígéri, s van úgy, hogy még be is tartja
És szeszélyes nőként mindig azt akarja
Hogy higyj főhajtva és csak egyedül neki
Mindünkkel így játszik, s bolondi"vá teszi
Pálcájával ránk hint remény-csillámú fényt
Aztán eljön reggel szürke hétköznapként.
