Szerelmeim, ti fák - III.

Már a fák új dalt dalolnak,
s lányszívért más fiú hevül,
susogva új tavaszra várnak,
őrzik gyűrűikben belül

az éveket, mik elhagyatva,
végül bezárt az őszidő.
De az eljövőnek magva
olyan csodás, oly szédítő,

bélükben új nedv áramol,
ágat nyújtva az ég felé,
és két törzs egymáshoz hajol,
a szívet mintha értené.

Már a fák új dalt dalolnak,
a tegnap, oh, nem várhatott,
s féltőn nem kérdik, hogy hol vagy,
mert az a tegnap halott.