Hogyha minden bánat hullámsírba veszne
S csendesen sodorna parttalan a folyó
Felszínén lebegni: az volna a jó
Feledve, s nevetve, kibontva lányhajat
Nézni, amint a parton kacagva szalad
Felhőket kémlelni nap ellen, magasból
Hallgatni a távolt, honnét halk harang szól
Feküdni a fűben szájban szalma szállal
Vércse röptén függve, ahogy tova szárnyal
Nem gondolni vissza, csak a szebb jövőre
Mily bolond az ember, ha elhagyja őre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése